Direkt36: Titkosszolgálati nyomásra történt házkutatás a Tiszát segítő informatikusoknál. Aztán kibukott egy gyanús művelet a párt ellen
Súlyos kérdéseket vet fel az a történet, amelyben egy gyermekpornográfiára hivatkozó névtelen bejelentés nyomán rendőri házkutatás indult két, a Tisza Párthoz köthető informatikus ellen, miközben a lefoglalt eszközökön végül nem az eredetileg keresett bizonyítékok, hanem egy sokkal komolyabb, politikai és nemzetbiztonsági jelentőségűnek tűnő ügy körvonalai rajzolódtak ki. A rendelkezésre álló információk szerint a nyomozás kezdetétől szokatlanul aktív szerepet játszott az Alkotmányvédelmi Hivatal, amely nemcsak az eljárás elindításában tűnt fel, hanem annak irányára is komoly befolyást gyakorolhatott. A történet középpontjában két férfi áll, akik közül az egyik korábban, a másik az ügy idején is a Tisza informatikai rendszereinek közelében dolgozott. A lefoglalt adatokból pedig egy olyan háttérművelet képe bontakozott ki, amelynek célja a párt belső rendszereinek feltörése, a bizalom megingatása és végső soron az ellenzéki szervezet működésének megbénítása lehetett.
Egy hajnal, amely mindent megváltoztatott
2025. július 8-án, kora reggel indult az az akció, amely később túlmutatott egy átlagos rendőrségi eljárás keretein. A Nemzeti Nyomozó Iroda kiberbűnözés elleni részlegének emberei egy Budapest környéki kisváros családi házához érkeztek, ahol egy 19 éves fiatalembert kerestek. A gyanú súlyos volt: a hatóságok szerint gyermekeket ábrázoló pornográf felvételek készítésének előkészületeiről érkezett bejelentés, és a fiú szobájában ilyen tartalmak nyomaira számítottak. A házkutatás során több elektronikai eszközt, telefont, számítógépet és adathordozót foglaltak le.
Ezzel egy időben egy egészen más környezetben, egy budapesti rakparton álló hajón is zajlott egy másik házkutatás. Itt egy 38 éves informatikus irodája volt a célpont, aki a rendelkezésre álló információk szerint a Tisza belső rendszereinek védelmével foglalkozott. A hatóságok nála jóval nagyobb mennyiségű eszközt foglaltak le, köztük szervereket, pendrive-okat, laptopokat, asztali gépeket és több nagy kapacitású háttértárat. A házkutatás egyik legkülönösebb eleme egy olyan bőröv megtalálása volt, amelynek egyik lyukába apró kamera volt beépítve.
A nyomozás első, látványos pillanata tehát úgy indult, mint egy klasszikus, kiberes háttérrel megtámogatott gyermekvédelmi akció. Ám a történet szinte azonnal más irányba kezdett fordulni.
A névtelen bejelentés furcsaságai
Az eljárás alapját egy július 1-jén érkezett anonim jelzés képezte, amely a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság hotline-ján futott be. Ezt a csatornát kifejezetten arra hozták létre, hogy a nyilvánosság gyerekek online szexuális kizsákmányolására utaló tartalmakat jelezni tudjon a hatóságoknak. A bejelentés azonban a szokásosnál jóval részletesebb és szokatlanul hivatalos hangvételű volt.
Az ismeretlen feladó nem csupán azt állította, hogy a két férfi rejtett kamerával akarna felvételeket készíteni gyerekekről, hanem pontos neveket, online álneveket, helyszíneket és konkrét technikai információkat is megadott. Azt is tudta, hol találhatók azok a szerverek és számítógépek, amelyeket szerinte a felvételek tárolására vagy internetes továbbítására használnának. Az ilyen részletezettség önmagában is gyanút kelthetett.
A történetben azonban ennél is furcsább elem volt, hogy az Alkotmányvédelmi Hivatal már azelőtt jelezte a rendőrség felső vezetésének, hogy az ügyet komolyan kell venni, mielőtt az NNI illetékes egysége hivatalosan kézhez kapta volna a bejelentést. Ez a mozzanat különösen azért figyelemre méltó, mert az AH elsődleges feladata nem gyermekpornográfiás ügyek felderítése, hanem az államellenes bűncselekmények megelőzése és a hírszerző tevékenység elhárítása.
Miért volt ott a titkosszolgálat?
A rendelkezésre álló információk szerint az AH nemcsak szorgalmazta az eljárás mielőbbi megindítását, hanem ragaszkodott ahhoz is, hogy a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat szakembere részt vegyen a hajón zajló házkutatáson. Ez a jelenlét a nyomozók számára is szokatlannak tűnhetett, hiszen az ügy formálisan egy, a gyermekpornográfia gyanújára épülő büntetőeljárás volt.
A rendőri gyakorlatban az ilyen ügyeknél a nyomozók jellemzően előzetes adatgyűjtéssel, ellenőrzésekkel és megfigyelésekkel készítik elő a házkutatást. Most viszont a folyamat szokatlanul gyors volt: a bejelentéstől számított hetedik napon már végre is hajtották az akciót. Mindez azt a benyomást kelti, hogy az ügyet nem pusztán szakmai, hanem más típusú nyomás is sürgethette.
A titkosszolgálati jelenlét azért is vet fel kérdéseket, mert a későbbi fejlemények szerint a hatóságok nem találtak olyan bizonyítékot, amely alátámasztotta volna az eredeti gyanút. Gyerekeket ábrázoló pornográf felvételeknek nem találták nyomát a hozzáférhető eszközökön. Ez azt jelenti, hogy a történet formális kiindulópontja legalábbis a rendelkezésre álló adatok alapján megalapozatlannak bizonyult.
A lefoglalt eszközökön egészen más nyomok voltak
Miután az eszközök adatmentése befejeződött, a nyomozók nem azt találták, amit eredetileg kerestek. Ehelyett olyan képernyőfotók, üzenetváltások és digitális nyomok kerültek elő, amelyekből egy, a Tisza Párt ellen irányuló, szervezettnek tűnő akció részletei rajzolódtak ki.
A 19 éves férfi számítógépén százával voltak elmentve olyan képernyőfotók, amelyek titkosított kommunikációs felületen zajló beszélgetéseket rögzítettek. Az online térben a Gundalf nevet használó fiatalember egy ismeretlennel, Henryvel állt kapcsolatban. Az üzenetekből az derült ki, hogy Henry nem egyszerűen érdeklődött a Tisza belső működése iránt, hanem megpróbálta beszervezni a fiút egy, a párt informatikai rendszerét célzó műveletbe.
Henry üzenetei alapján világos elvárás volt, hogy a fiatalember jelentsen a Tiszán belüli viszonyokról, segítsen hozzáférést szerezni a belső rendszerekhez, és épüljön be a szervezet informatikai működésébe. Cserébe pénzt, támogatást és egyfajta védettséget ígért. A beszélgetések hangneme hol fenyegető, hol manipulatív, hol csábító volt, de a cél mindvégig ugyanaznak látszott: belső ember megszerzése a párt rendszereinek megbontásához.
A „Henry” néven fellépő szereplő árnyéka
A történet egyik legnyugtalanítóbb eleme maga Henry, akinek személyazonossága a nyilvánosságra került információk alapján nem azonosítható. Ennek ellenére az üzeneteiből az tűnik ki, hogy részletes és naprakész tudással rendelkezett a Tisza belső működéséről, személyi viszonyairól és informatikai szerkezetéről.
Nemcsak azt sugallta, hogy belelát a párt belső kommunikációjába, hanem azt is, hogy tud bizonyos fejleményekről még azok bekövetkezése előtt. Egy esetben például előre jelezte, hogy kiszivárog a párt egyik belső adatbázisa. Máskor arra utalt, hogy tudja, kivel, mikor és hol találkozott Gundalf vagy a hajón dolgozó másik informatikus. Mindez legalább részleges megfigyelésre, követésre vagy belső információs csatornára utalhat.
Henry a saját működését több alkalommal úgy mutatta be, mintha egy szervezett, több csapatból álló struktúra része lenne. Beszélt vezetőségi döntésekről, stratégiai elemzésekről, csapattagokról, „műveleti biztonságról” és más, professzionálisnak hangzó szervezeti elemekről. Ez a nyelvezet önmagában még nem bizonyít semmit, de a történet egészébe illesztve mégis azt a benyomást kelti, hogy nem egy magányos szereplőről volt szó.
A cél: a belső rendszer feletti uralom
Az üzenetváltások alapján Henry és környezete nem egyszerű adatszerzésre készült. A rendelkezésre álló részletek szerint a stratégiai cél a Tisza informatikai infrastruktúrája feletti ellenőrzés megszerzése volt. A terv lényege az lehetett, hogy bejuttassanak egy informatikai szakembert, akit aztán fokozatosan feljebb pozicionálnak a szervezeten belül, míg végül kulcshozzáférésekhez jut.
A beszélgetések alapján kifejezetten szó esett arról, hogy a megfelelő pillanatban az egész rendszer megbénítható vagy összeomlasztható legyen. Ugyancsak fontos elemként jelent meg a „backdoor”, vagyis a hátsó ajtó fogalma: olyan rejtett technikai hozzáférés, amely akkor is megmarad, ha a beépített embert később eltávolítják.
Ez a forgatókönyv már messze túlmutat egy alkalmi hekkertámadás vagy egyszeri adatlopás képén. Ha a leírtak megfelelnek a valóságnak, akkor itt egy hosszabb távú, több fázisú, politikailag motivált akció terve bontakozik ki.
A Tisza elleni korábbi támadásokkal is összekapcsolódhat a kép
A kiszivárgott dokumentumok alapján nem bizonyítható teljes bizonyossággal, hogy minden későbbi informatikai incidens közvetlenül Henryhez és csapatához kötődött. Ugyanakkor több részlet arra utal, hogy a párt elleni korábbi adatlopásokkal vagy belső szivárogtatásokkal kapcsolatban is érdemes lenne vizsgálni ezt a szálat.
Henry például előre beszélt a Visszhang nevű belső szerveződési felület adatainak nyilvánosságra hozásáról, majd a kiszivárgás valóban bekövetkezett. Az eset komoly zavart okozott a Tisza önkéntesei és szimpatizánsai körében, és arra kényszerítette a pártot, hogy lezárja az addig fontos belső kommunikációs felületként használt Discord-szerverét. A Tisza vezetése akkor arról beszélt, hogy nem egyszerű mulasztásról, hanem sokkal komolyabb támadásról lehet szó.
Ha ehhez hozzávesszük a későbbi adatvédelmi botrányokat és a belső rendszerek elleni félelmeket, akkor egy olyan mintázat rajzolódik ki, amelyben a digitális hadviselés a politikai verseny eszközévé válhatott.
A rejtett kamerás öv és a félbeszakadt lebuktatási terv
A hajón dolgozó informatikusnál talált kamerás öv sokáig a hatósági érdeklődés egyik központi eleme maradt, noha a rendelkezésre álló információk szerint a két férfi nem gyermekek megfigyelésére, hanem éppen ellenkezőleg, Henry lebuktatására készülhetett vele.
A helyreállított hang- és videófelvételek alapján a két férfi arra utaló egyeztetéseket folytatott, hogy egy személyes találkozón bizonyítékot gyűjtene az ismeretlenről. A terv lényege az lehetett, hogy a rejtett kamerával rögzítsenek egy olyan találkozót, amelyen Henry vagy köre felfedheti magát. A júliusi házkutatások azonban megszakították ezt a folyamatot, az eszközt lefoglalták, a férfiak pedig gyanúsítottá váltak.
A későbbi fejlemények szerint a hatóságok végül nem a feltételezett politikai akció irányába mozdultak el, hanem a kamerás öv miatt haditechnikai eszközzel való visszaélés gyanúját építették fel. Ez önmagában is szokatlan fordulat, hiszen a kérdés az, hogy egy házilag összeszerelt rejtett kamerás eszköz mennyiben tekinthető olyan haditechnikai terméknek, amely büntetőjogi felelősséget alapozhat meg.
A nyomozás irányának vitatott alakulása
Az ügyet ismerő források szerint az NNI bizonyos nyomozói úgy látták, hogy a lefoglalt anyagok alapján indokolt lenne Henry személyének és hátterének felderítése. A beszélgetésekben több lehetséges bűncselekmény gyanúja is felmerülhetett volna, a tiltott adatszerzéstől az információs rendszerek megsértésén át a személyes adattal való visszaélésig. A nyomozás mégsem ebbe az irányba ment tovább.
A rendelkezésre álló információk szerint az Alkotmányvédelmi Hivatal folyamatosan érdeklődött az ügy alakulásáról, és a rendőri vezetés felé olyan elvárásokat fogalmazott meg, amelyek a politikailag érzékeny szál háttérbe szorítását eredményezhették. Végül újabb házkutatások, majd a két férfi gyanúsítotti kihallgatása következett, miközben az eredeti, gyermekpornográfiára vonatkozó gyanú továbbra sem nyert megerősítést.
A történet egyik legsúlyosabb tanulsága éppen ez: miközben a nyomozás kezdeti indoka összeomlott, a hatósági gépezet nem állt le, hanem új irányba terelte az eljárást, elsősorban a kamerás övre koncentrálva.
Politika, titkosszolgálatok, rendőrség
Az eset túlmutat két informatikus személyes ügyén. A történet valójában arról szól, hogyan találkozhat egymással a büntetőeljárás, a titkosszolgálati jelenlét és a politikai érdek. A magyar rendszerben a polgári titkosszolgálatok az utóbbi években még szorosabb politikai felügyelet alá kerültek, miután irányításuk a Rogán Antal vezette Miniszterelnöki Kabinetirodához került. Emiatt minden olyan ügy, amelyben a szolgálatok ilyen intenzitással jelennek meg egy ellenzéki párthoz kapcsolódó történetben, különös jelentőséget kap.
A rendőrség elvileg önálló hatáskörben végzi a büntetőeljárásokat, és a titkosszolgálatok nem utasíthatják. A gyakorlatban azonban informális befolyás, telefonhívások és vezetői nyomás révén mégis kialakulhat olyan helyzet, amelyben egyes ügyek nem a bizonyítékok belső logikája szerint haladnak. Ha valóban ez történt, az súlyos kérdéseket vet fel a jogállami garanciák működésével kapcsolatban.
A nagyobb kérdés: mi készülhetett a választások előtt?
A történet egyik legfontosabb politikai vetülete, hogy a Tiszához köthető források szerint a párt már régóta számít célzott kibertámadásokra. Az ellenzéki szervezet informatikai rendszereinek sebezhetősége a választási kampány közeledtével különösen kényes kérdés, hiszen ezek a rendszerek nemcsak szervezési, hanem mobilizációs és kommunikációs eszközök is.
Ha valóban létezett egy olyan hálózat, amely belső embereken, technikai behatoláson és információs műveleteken keresztül akarta gyengíteni a pártot, akkor az ügy nem egyszerű rendőrségi furcsaság, hanem a demokratikus verseny tisztaságát érintő közérdekű kérdés. Különösen aggasztó, hogy a jelenlegi információk szerint a nyomozás nem arra összpontosít, hogy ki állhatott a háttérben, hanem azokra, akik állítólag megpróbálták feltárni és dokumentálni ezt a tevékenységet.
Egy történet, amelyre még nincs végleges válasz
A nyilvánosság elé került részletek alapján ma még nem lehet minden pontra bizonyossággal választ adni. Nem tudható teljes bizonyossággal, ki volt Henry, milyen szervezet állt mögötte, és mennyiben kapcsolódott mindez állami vagy államhoz közeli struktúrákhoz. Azt sem lehet teljes biztonsággal kijelenteni, hogy a párt elleni összes korábbi digitális támadás ehhez a körhöz kapcsolódott.
Ami azonban már most is világosan látszik, az az, hogy az eredeti bejelentés nyomán indult eljárás során nem találták meg azokat a bizonyítékokat, amelyekre a hatósági fellépést alapozták. Ehelyett egy olyan, szervezett és politikai jelentőségűnek tűnő művelet nyomai kerültek elő, amelynek érdemi kivizsgálása a jelek szerint elmaradt vagy háttérbe szorult.
Ez pedig már önmagában is közügy. Olyan közügy, amely nem csupán egy párt belső biztonságáról, hanem arról is szól, hogy a hatalomhoz közel működő intézmények miként viszonyulnak a politikai verseny szereplőihez, a digitális támadásokhoz és a jogállami normákhoz. A történet tehát nem lezárt ügy, hanem figyelmeztetés: a 21. századi politikai küzdelmek egyik legveszélyesebb frontja ma már nem feltétlenül a nyilvános térben, hanem a szerverek, üzenetküldők, adatbázisok és titkos csatornák világában húzódik.
Magyar News Online: A valóság, első kézből
A Magyar News Online a hiteles tájékoztatás és a független újságírás elkötelezett hírportálja. Nap mint nap azon dolgozunk, hogy olvasóink valós, torzítatlan híreket kapjanak az ország és a világ eseményeiről. Ahhoz, hogy ez így is maradjon szükségünk van az Ön TÁMOGATÁSÁRA is, amit ITTtehet meg.
Célunk, hogy mentesek maradjunk a propagandától, és a tiszta tényeket, valamint objektív elemzéseket helyezzük előtérbe. Olvasóink elsőként értesülhetnek politikai, gazdasági, társadalmi és kulturális hírekről – mindezt megbízható, alapos források alapján.
