A magyarok nagy részét hidegen hagyta a nemzeti konzultáció – beszédes számok, csendes többség és politikai értelmezések

Újabb nemzeti konzultáció zárult le Magyarországon, a kormány kommunikációja szerint sikerrel, a számok azonban jóval árnyaltabb képet mutatnak. Bár a „Tiltakozzunk az adóemelés ellen” című kérdőívet több mint 1,6 millióan töltötték ki, a részvételi arány alapján kijelenthető, hogy a társadalom túlnyomó többségét nem mozgatta meg érdemben a kezdeményezés. A kormányzati narratíva rendszerint a „csendes többség” megszólításáról beszél, ám a statisztikai adatok inkább arra utalnak, hogy a kérdések nem érték el a választók döntő hányadát. A nemzeti konzultációk évek óta a politikai kommunikáció egyik legfontosabb eszközei, ugyanakkor a mostani adatok ismét felvetik a kérdést: valódi társadalmi párbeszédről van szó, vagy inkább egy politikai üzenet megerősítéséről.

A végső számok tükrében

Magyarország Kormánya egy Facebook-videóban tette közzé a legfrissebb adatokat, amelyben Hidvéghi Balázs országgyűlési képviselő ismertette az eredményeket. Elmondása szerint összesen valamivel több mint 1,6 millió kérdőív érkezett vissza. Első hallásra ez jelentős számnak tűnhet, ám ha a teljes lakosságot nézzük, már egészen más kép rajzolódik ki.

A jelenlegi, nagyjából 9,5 millió főre becsült magyar lakosságból mintegy nyolcmillió ember nem vett részt a konzultációban. Ez azt jelenti, hogy a kérdések, az eredmények vagy azok várható hatásai nem voltak elég fontosak számukra ahhoz, hogy időt szánjanak a válaszadásra. A részvételi arány így messze elmarad attól, amit egy valóban széles társadalmi érdeklődést kiváltó ügy esetében várnánk.

Felnőttekre szűkítve még alacsonyabb arány

Még beszédesebbek az adatok akkor, ha figyelembe vesszük, hogy az online nemzeti konzultációt kizárólag 18 év felettiek tölthették ki. A felnőtt lakosság száma körülbelül 7,9 millió főre tehető, ebből azonban 6,3 millióan nem küldték vissza a kérdőívet. Másképp fogalmazva: mindössze minden ötödik felnőtt élt a lehetőséggel.

Ez az arány komoly kérdéseket vet fel a konzultáció társadalmi beágyazottságáról. Egy olyan politikai eszköz esetében, amelynek célja elvileg az állampolgárok véleményének összegyűjtése, a 20 százalék körüli részvétel nehezen értelmezhető elsöprő felhatalmazásként. Sokkal inkább azt mutatja, hogy a lakosság jelentős része távolságtartó vagy érdektelen az ilyen típusú megkeresésekkel szemben.

A miniszterelnök értelmezése

Orbán Viktor miniszterelnök szintén reagált az eredményekre egy Facebook-bejegyzésben. Posztjában hangsúlyozta, hogy 1,6 millió visszaküldött konzultációs kérdőív érkezett be, és ezt úgy értelmezte, mint a „csendes többség” véleményének kifejezését a háborús adóemelési tervekkel kapcsolatban. A kormányfő azt is jelezte, hogy ezt az álláspontot magával viszi Brüsszelbe, ahol a magyar érdekek képviseletét ígérte.

A bejegyzés hangvétele jól illeszkedik a kormány eddigi kommunikációjába, amely a konzultációkat politikai felhatalmazásként kezeli nemzetközi vitákban is. Ugyanakkor a számok alapján nehéz eldönteni, mennyiben tekinthető ez valóban a társadalom többségi véleményének, és mennyiben egy aktív, de kisebb rész hangjának.

Konzultáció vagy politikai eszköz?

A nemzeti konzultációk intézménye évek óta megosztja a közvéleményt. Támogatói szerint ezek az ívek lehetőséget adnak arra, hogy az állampolgárok közvetlenül jelezzék álláspontjukat fontos kérdésekben. Kritikusai viszont arra hívják fel a figyelmet, hogy a kérdések gyakran irányítottak, a válaszlehetőségek pedig nem biztosítanak valódi választási szabadságot.

A mostani részvételi adatok ismét erősítik azokat a véleményeket, amelyek szerint a társadalom egy jelentős része nem érzi magáénak ezt a formát. Az érdektelenség mögött több ok is állhat: politikai kiábrándultság, bizalmatlanság a folyamat iránt, vagy egyszerűen az a meggyőződés, hogy a válaszoknak nincs tényleges következménye.

Mit üzen a hallgatás?

A vissza nem küldött kérdőívek száma önmagában is üzenetértékű. Bár a politikai kommunikáció gyakran az aktív válaszadókra fókuszál, a hallgatás is értelmezhető társadalmi reakcióként. Az, hogy több millió ember nem élt a részvétel lehetőségével, arra utalhat, hogy a nemzeti konzultációk elveszítették korábbi mobilizáló erejüket.

Ez hosszabb távon kihívást jelenthet a kormány számára is, hiszen egyre nehezebb lesz ezeket az eszközöket széles körű társadalmi felhatalmazásként bemutatni. A részvételi adatok alapján ugyanis egyre inkább az rajzolódik ki, hogy a magyar társadalom jelentős része kívül marad ezen a politikai kommunikációs csatornán.