A MÚOSZ szerint a sajtószabadság nem védi a Bors propagandistáit – történelmi jelentőségű állásfoglalás a bírósági döntés után

A MÚOSZ szerint a sajtószabadság nem védi a Bors propagandistáit – történelmi jelentőségű állásfoglalás a bírósági döntés után

Ritka, hogy egy szakmai érdekképviselet ilyen nyíltan és ilyen élesen fogalmazzon a magyar médiaviszonyokról, még ritkább, hogy egy konkrét politikai és jogi ügy kapcsán elvi állásfoglalást tegyen. A Magyar Újságírók Országos Szövetsége ezúttal mégis megtette: a szervezet közleményben rögzítette, hogy a sajtószabadság nem terjed ki a tudatos megtévesztésre, az álhírek iparszerű terjesztésére és a politikai propaganda újságírásnak álcázott formáira. Az ügy középpontjában a Bors napilap egy tervezett különszáma állt, amely a Tisza Párt állítólagos, valójában nem létező adóterveivel riogatott volna, négy millió példányban, közvetlenül a választások előtt. A bíróság ezt megtiltotta, a MÚOSZ pedig nemcsak tudomásul vette, hanem indokoltnak és szükségesnek is nevezte a döntést. A vita messze túlmutat egyetlen lap ügyén: arról szól, hol húzódik a határ a sajtószabadság és a tudatos manipuláció között, és mi a társadalmi felelőssége azoknak, akik nap mint nap formálják a nyilvánosságot.

A különszám, amely mindent elindított

Az előzmények szerint a Magyar Hang december közepén számolt be arról, hogy a kormánysajtót irányító Mediaworks egy olyan Bors-különszám megjelentetését tervezi, amely a Tisza Párt „adócsomagjaként” mutatott volna be olyan állításokat, amelyeknek semmilyen valós alapjuk nem volt. A párt vezetése ezt észlelve a Fővárosi Törvényszékhez fordult, és kérte a terjesztés megtiltását.

A bíróság végül december 19-én hozta meg a döntést, amely 20-i hatállyal megtiltotta a különszám terjesztését. Indoklásában kiemelte, hogy a kiadvány elkészítése előtt nem keresték meg a Tisza Pártot, nem ismertették az álláspontját, és ezzel súlyosan sérült a kiegyensúlyozott tájékoztatás követelménye.

A MÚOSZ álláspontja

A Magyar Újságírók Országos Szövetsége közleményében hangsúlyozta: elvi alapon egy újságírószervezet nem örülhet annak, ha egy lap terjesztését betiltják. Ugyanakkor ebben az esetben a rendkívüli helyzet rendkívüli intézkedést indokolt. A szervezet szerint nem lehet a sajtószabadságra hivatkozva tömegesen és tudatosan hazugságokat terjeszteni, különösen nem akkor, amikor ezek célja a választók megtévesztése és a demokratikus akarat befolyásolása.

A MÚOSZ úgy fogalmazott: a propagandista nem újságíró. Míg az újságíró a valóság feltárására és bemutatására törekszik, addig a propagandista a tényeket az érdekei szerint hajlítja, elhallgat, kiemel, torzít, hogy előre meghatározott hatást érjen el.

Miért nem volt elég a helyreigazítás?

A szervezet részletesen kifejtette, miért nem tartotta reális megoldásnak a klasszikus jogi eszközt, a helyreigazítást. Egy négymillió példányban megjelenő különszám esetében a kár már a terjesztés pillanatában bekövetkezett volna. Mire egy helyreigazítási eljárás lezárul, addigra nemcsak hogy túl lennénk a választáson, de a hamis információ már elérte volna a célját.

Felmerült az is, hogy egy kiadó aligha tudná finanszírozni egy újabb négymilliós példányszámú, javított kiadvány nyomtatását, miközben egy kisebb példányszámú korrekció aránytalanul kevés emberhez jutna el. Így a jogsérelem gyakorlatilag jóvátehetetlen lett volna.

Politikai reakciók és jogállami figyelmeztetés

A döntés után a kormányoldal több szereplője nyíltan kritizálta a bíróságot, sőt egyes helyeken a különszámot a tiltás ellenére is osztogatták. Erre reagálva a Magyar Bírói Egyesület kénytelen volt emlékeztetni arra az alapvető jogállami elvre, hogy a bíróság határozatai mindenkire kötelezőek, nem vélemények és nem kampányeszközök, hanem jogszabályokon alapuló döntések.

Ez a figyelmeztetés önmagában is sokat elárul a jelenlegi közéleti állapotokról: arról, mennyire sérülékeny lett a jogállamiság és a bíróságok tekintélye egy politikailag túlfűtött környezetben.

Több mint médiavitás kérdés

A vita valójában nem a Borsról szól, hanem arról, hogyan működik ma a nyilvánosság Magyarországon. Arról, hogy hol van a határ a vélemény, a kritika, a politikai állásfoglalás és a tudatos megtévesztés között. A MÚOSZ állásfoglalása ebben a tekintetben mérföldkő: kimondja, hogy a sajtószabadság nem menlevelet jelent a hazugságra.

A szervezet felhívta a szakmához hű újságírókat és szerkesztőket, hogy aktívan lépjenek fel az álhírgyártás ellen, leplezzék le a manipulációt, és segítsék az olvasókat a hiteles tájékozódásban. Mert ha ez nem történik meg, a sajtó elveszíti legfontosabb tőkéjét: a bizalmat.

A történet tehát egyszerre jogi, politikai és morális kérdés. Arról szól, hogy mit jelent ma újságírónak lenni, és hogy a szakma képes-e megvédeni önmagát a saját torzulásaitól. Ebben a tekintetben a mostani ügy nem lezárás, hanem kezdet: egy vita kezdete arról, hogyan lehet visszaszerezni a nyilvánosság tisztaságát egy egyre inkább manipulált információs térben.

Magyar News Online