Telkes András: Közeledünk a törésponthoz és Orbánék már nem tudnak visszafordulni, ezért léptek a nyugati titkosszolgálatok
Példátlan súlyú állítások és egymást követő kiszivárogtatások rázták meg a magyar közéletet a választási kampány utolsó szakaszában. Az ügy már messze túlmutat a belpolitikai üzengetésen: volt titkosszolgálati vezetők, nemzetközi sajtóértesülések és lehallgatott beszélgetések alapján egy olyan kép kezd kirajzolódni, amelyben a magyar kormány egyes szereplőinek orosz kapcsolatai, a nyugati szövetségesek növekvő bizalmatlansága, valamint a hazai titkosszolgálatok politikai célú felhasználásának gyanúja egyszerre jelenik meg. Telkes András, az Információs Hivatal volt főigazgató-helyettese szerint a helyzet azért különösen súlyos, mert a nyugati partnerek arra a következtetésre juthattak: az Orbán-rendszer már nem konszolidálható, vagyis nem várható, hogy visszatér a hagyományos euroatlanti együttműködés normáihoz. A volt hírszerző vezető úgy látja, a mostani nyilvánosságra kerülő anyagok nem véletlenszerű szivárgások, hanem tudatos ellenakciók lehetnek. Ezek egyszerre szolgálhatják az orosz befolyás ellensúlyozását, a választók tájékoztatását és bizonyos, még súlyosabb fejlemények megelőzését.
Egy új korszak kezdődhetett a titkosszolgálati játszmákban
A kampány idején megjelenő szivárogtatások nem egyszerűen szenzációs hírek, hanem egy nagyobb folyamat részei lehetnek. Telkes András értelmezése szerint az eseményeket két fő csoportra lehet bontani. Az egyikbe azok az akciók tartoznak, amelyeket a kormány valamilyen formában felhasználni kívánt a nyilvánosság előtt, politikai haszonszerzés céljából. A másik csoportba pedig azok az ügyek sorolhatók, amelyeket a hatalom mindenáron titokban szeretett volna tartani, mégis kiszivárogtak.
Ez az új mintázat azért figyelemre méltó, mert korábban ritkán fordult elő, hogy nyugati partnerekhez köthető információk ilyen látványos módon jelenjenek meg a nyilvánosságban. A volt főigazgató-helyettes szerint a háttérben az a felismerés állhat, hogy a hagyományos diplomáciai figyelmeztetések és zárt ajtók mögötti egyeztetések már nem elegendők. Ha a nyugati szolgálatok azt érzékelték, hogy a magyarországi politikai és titkosszolgálati folyamatok valóban a választás befolyásolásának irányába haladnak, ráadásul orosz részvétellel, akkor számukra is logikus lehetett egy nyíltabb ellenlépés.
A mostani kiszivárogtatások időzítése is ezt az értelmezést erősíti. Az első, régebbi beszélgetések után fokozatosan egyre frissebb és egyre súlyosabb tartalmú anyagok kerültek elő. Ez arra utalhat, hogy nem egyszeri információszivárgásról van szó, hanem egy tudatosan felépített nyomásgyakorlási folyamatról, amelynek célja a közvélemény befolyásolása mellett az is lehet, hogy bizonyos lépések megtételétől visszatartsa az érintetteket.
Orosz kapcsolatok, amelyek túlmutathatnak a diplomácián
A nyilvánosságra került lehallgatott beszélgetések legfontosabb következménye, hogy új megvilágításba helyezik a magyar kormány és az orosz vezetés kapcsolatát. A kiszivárgott részletek alapján Orbán Viktor és Szijjártó Péter rendkívül közeli, szívélyes hangnemben kommunikálhatott orosz partnereivel. Önmagában a diplomáciai udvariasság még nem rendkívüli, ám a volt hírszerző vezető szerint itt ennél jóval többről lehet szó.
Az ügy egyik legsúlyosabb eleme az az állítás, hogy a magyar külügyminiszter érzékeny, nem nyilvános információkat oszthatott meg az orosz féllel az Európai Unió külügyi fórumairól. Telkes András szerint ez már olyan terület, amely nemcsak politikai, hanem büntetőjogi kérdéseket is felvethet. A magyar Büntető Törvénykönyv ugyanis külön nevesíti az Európai Unió intézményei elleni kémkedés tényállását, és ha valóban uniós szintű információk kerültek továbbításra egy ellenséges hatalom felé, az súlyos jogi következményekkel járhat.
A volt főigazgató-helyettes szerint már önmagában az is példátlan, hogy egy EU-s külügyminiszter rendszeres kapcsolatban legyen egy olyan állam külügyminiszterével, amelyet ma már a legtöbb nyugati szövetséges kifejezetten ellenséges hatalomként kezel. Még súlyosabbá teszi a helyzetet, hogy a gyanú szerint ez a kapcsolat nem merült ki udvariassági egyeztetésekben, hanem konkrét tájékoztatást és információátadást is magában foglalhatott.
Miért most léphettek a nyugati szolgálatok?
Az egyik legfontosabb kérdés az, miért éppen most kezdtek nyilvánosságra kerülni ezek az információk. Telkes András szerint a válasz részben abban kereshető, hogy a nyugati partnerek sokáig remélhették: politikai eszközökkel még visszafordítható a folyamat. Vagyis arra számíthattak, hogy a magyar vezetés végül nem megy el a végletekig az oroszbarát külpolitikai irányvonalban, és az euroatlanti szövetségi rendszer keretei között marad.
A volt hírszerző vezető úgy látja, ez a remény fokozatosan fogyhatott el. Amikor egyre több jel mutatott arra, hogy az Orbán-rendszer már nem hajlandó, vagy nem képes visszatérni a hagyományos szabályokhoz, akkor a nyugati szolgálatok új eszközhöz nyúlhattak. Ez lehet a nyilvánosság. A szivárogtatás ilyenkor egyszerre lehet figyelmeztetés, politikai üzenet és műveleti eszköz.
Telkes András szerint egyes korábbi nyilvánosságra került hírek, például a miniszterelnök elleni lehetséges önmerényletre utaló információk, éppen azt a célt szolgálhatták, hogy bizonyos forgatókönyveket még a megvalósulásuk előtt ellehetetlenítsenek. A későbbi lehallgatott beszélgetések közzététele pedig már inkább arra utalhat, hogy a nyugati partnerek a további tevékenységet akarják akadályozni, és a magyar választókat is tájékoztatni kívánják arról, mi lehet a magyar kormány tényleges külpolitikai magatartása.
A töréspont közeledése és az autokratikus zárvány
Telkes András legerősebb állítása az, hogy a nyugati partnerek felmérhették: az Orbán-rendszer túl messzire ment az autokratikus működés útján ahhoz, hogy érdemben visszafordítható legyen. Ez a megállapítás nemcsak politikai vélemény, hanem egyfajta nemzetbiztonsági diagnózis is. Ha ugyanis egy szövetséges ország vezetéséről az a meggyőződés alakul ki a partnerekben, hogy már nem korrigálható, az alapjaiban változtatja meg a vele szembeni bánásmódot.
Ebből a nézőpontból a mostani szivárogtatások már nem egyszerűen kellemetlen nyilvánosságra hozatalok, hanem egy stratégiai döntés részei. A cél lehet az is, hogy a nyugati partnerek dokumentálják: nem nézték tétlenül a folyamatokat, és amikor szükségesnek látták, léptek. Ugyanakkor az is elképzelhető, hogy a választók elé akarják tárni a magyar kormányzat és az orosz vezetés közötti valós viszonyt, amely a nyilvános kommunikációnál lényegesen intimebb és súlyosabb lehet.
A töréspont emlegetése arra is utal, hogy a következő időszakban még súlyosabb információk is napvilágra kerülhetnek. Telkes András nyíltan beszélt arról, hogy szerinte a már ismert anyagoknál jóval vaskosabb akták is létezhetnek. Ha ez így van, akkor a mostani ügy csupán a kezdet, és a választási kampány további szakaszában még komolyabb leleplezések érkezhetnek.
A magyar titkosszolgálatok fókusza eltolódhatott
A volt főigazgató-helyettes szerint a legnagyobb baj nem pusztán az, hogy bizonyos információk kiszivárogtak, hanem az, hogy a magyar titkosszolgálatok működésének fő iránya szerinte eltolódhatott a klasszikus nemzetbiztonsági feladatoktól az állambiztonsági jellegű működés felé. Ez a megfogalmazás azért különösen erős, mert azt sugallja: a szolgálatok figyelmének középpontjába nem az országot fenyegető külső vagy belső biztonsági veszélyek kerültek, hanem a politikai ellenfelek, civilek, újságírók és ellenzéki szereplők.
Telkes András hangsúlyozta, hogy a titkosszolgálatok soha nem önjáró módon jutnak el ilyen feladatokhoz. Minden esetben politikai döntések állnak a háttérben, a politikai vezetés jelöli ki a prioritásokat. Ha pedig a szolgálatok által előállított információk rövid időn belül megjelennek a propagandában, az szerinte teljes összeférhetetlenséget jelez a nemzetbiztonsági és a pártpolitikai szféra között.
Az ilyen működés azért is veszélyes, mert aláássa a szolgálatok szakmai hitelességét, belső morálját és társadalmi elfogadottságát. Egy olyan rendszerben, ahol a közvélemény azt érzékeli, hogy a nemzetbiztonsági eszközöket politikai célokra használják, rendkívül nehézzé válik a bizalom helyreállítása, még akkor is, ha később szervezeti és személyi változások történnek.
A Tisza Párt elleni akciók súlyos kérdéseket vetnek fel
A beszélgetés egyik legélesebb része a Tisza Párt ellen feltételezett akciók jogi és politikai megítélésével foglalkozott. Telkes András szerint a nyilvánosságra került részletek alapján több olyan lépés is történt, amely a jelenlegi törvényekkel is szembemehet. Ide sorolta a belső ellenzék elleni titkosszolgálati munkát, az adatkezelési problémákat, a személyes adatokkal való visszaélés lehetőségét, valamint azt a gyakorlatot, amikor előbb megszületik egy politikai célú narratíva, és csak utána próbálnak hozzá bizonyítékot gyártani.
Ez utóbbi mechanizmust a volt főigazgató-helyettes különösen veszélyesnek nevezte. A jogállami működés logikája ugyanis éppen fordított: előbb a tényeket kell feltárni, azokat értékelni, és csak utána lehet bármiféle következtetést levonni. Ha a folyamat megfordul, és a politikai cél határozza meg a bizonyítékgyűjtést, az már nem jogszerű állami működés, hanem koncepciós logika.
Telkes András szerint a Tisza Párt informatikusainak megkörnyékezése, illetve az ezzel kapcsolatos ügyek mind azt a benyomást erősítik, hogy több, egymással párhuzamosan működő kör is dolgozhatott ugyanazon a politikai célon. Ez nemcsak koordinálatlanságot és kapkodást jelezhet, hanem azt is, hogy a politikai megrendelések a szolgálatok körüli, úgynevezett baráti céghálózatokhoz is eljuthattak.
Mi történhet egy esetleges politikai fordulat után?
A volt hírszerző vezető szerint egy választás utáni politikai változás alapjaiban alakíthatná át az ügyek megítélését. Jelenleg szerinte nehezen várható el, hogy a hatóságok hivatalból nagy lendülettel nyomozzanak olyan ügyekben, amelyek a kormányzati rendszer legfelső köreihez érhetnek fel. Egy rendszerváltás után azonban más helyzet állhat elő: büntetőfeljelentések nyomán eljárások indulhatnak, és megkísérelhető a teljes felelősségi lánc feltárása.
Ez azonban nem lesz egyszerű. Ha a bizonyítékok jelentős része külföldi titkosszolgálatoknál található, akkor azok átadása csak akkor válhat reálissá, ha a magyar szolgálatok és a magyar állam képes valamennyire visszaépíteni a nyugati partnerek bizalmát. Telkes András szerint ehhez kézzelfogható intézkedésekre lenne szükség: a kémelhárítás megerősítésére, a politikai befolyás csökkentésére, a jogállami garanciák helyreállítására és a személyi felelősség érvényesítésére.
Az sem mellékes, hogy a szolgálatok belső kultúráját is helyre kellene állítani. A volt főigazgató-helyettes ugyanakkor úgy véli, a munkatársak jelentős része ma is inkább a tiszti esküjéhez próbál hű maradni, és nem az aktuális politikai hatalmat szolgálná önként. Ez arra utal, hogy a rendszer szerinte nem teljes egészében romlott meg, hanem elsősorban a döntéshozói és irányítói szinteken történt súlyos torzulás.
A bizalom helyreállítása hosszú és nehéz folyamat lesz
Még ha azonnali politikai fordulat következne is, a nyugati szövetségesek bizalmát nem lehet egyik napról a másikra visszaszerezni. Telkes András szerint hatalmas károk keletkeztek azzal, ahogyan a szolgálatokat működtették, és azokkal a botrányokkal is, amelyek a nyilvánosság előtt zajlottak. Ha egy titkosszolgálati ügyből származó anyagok propagandaeszközzé válnak, vagy felismerhető személyes adatokkal kerülnek fel az internetre, az hosszú időre rombolja a szolgálatok hitelességét.
A bizalom helyreállítása ezért nemcsak szervezeti reformot, hanem új működési filozófiát is igényelne. A szolgálatoknak ismét egyértelműen a nemzetbiztonsági kockázatokra kellene koncentrálniuk, nem pedig arra, hogy kit tekint veszélyesnek az aktuális politikai vezetés. Emellett szükség lenne szigorúbb törvényességi felügyeletre, a különösen érzékeny eszközök bírói engedélyezésére és a politikai utasításokkal szembeni belső ellenálló képesség erősítésére.
A mostani ügy tehát nemcsak a kampány egyik legnagyobb botránya lehet, hanem egy olyan fordulópont is, amely hosszú évekre meghatározhatja Magyarország viszonyát a nyugati szövetségi rendszerhez. Ha Telkes András helyzetértékelése helytálló, akkor nem csupán egy választás kimenetele a kérdés, hanem az is, hogy visszaépíthető-e még a magyar állam jogállami és szövetségesi hitelessége. A következő időszak fejleményei ezért nemcsak belpolitikai, hanem történelmi jelentőséggel is bírhatnak.
Fotó: MTI / MTVA / AFP
Magyar News Online: A valóság, első kézből
A Magyar News Online a hiteles tájékoztatás és a független újságírás elkötelezett hírportálja. Nap mint nap azon dolgozunk, hogy olvasóink valós, torzítatlan híreket kapjanak az ország és a világ eseményeiről. Ahhoz, hogy ez így is maradjon szükségünk van az Ön TÁMOGATÁSÁRA is, amit ITTtehet meg.
Célunk, hogy mentesek maradjunk a propagandától, és a tiszta tényeket, valamint objektív elemzéseket helyezzük előtérbe. Olvasóink elsőként értesülhetnek politikai, gazdasági, társadalmi és kulturális hírekről – mindezt megbízható, alapos források alapján.
